Álmatlan és magányos éjszakákra hasznos lehet ez az ötlet!
Ha nem ma reggel bukkantam volna rá, még az is lehet, hogy megnézegettem volna az összes bárányt...
Hátha valakinek jól jön még: klikk ide 10 000 különböző cukorfalat bárányért!
Szuper hétvégét mindenkinek! :)
N.
Stílusosan keretbe foglalom a hétvégét.
Roxette nyitotta meg és úgy döntöttem Roxette zárja le ezt a tökéletes, napsütéses, mosolygós hétvégét! Mivel gyakorlatilag öt napja végtelenítve hallgatom, nem sokat vaciláltam, hogy melyik dal legyen!
Jó éjt!
N.
Igen!
Most is van egy termetes bögrefolt az asztalkámon az esti teámtól. Legalább lenne virág alakú, vagy tovább gondolom, valami kedves minta rajzolódna ki, vagy valami.
És mi lenne akkor, ha sokan teáznánk valahol és mindenki foltot hagyna az abroszon és ez még külön örömöt is jelentene? Az alkotás örömét!
darabja 56 dollár:
Designed by Valeria Miglioli and Barnaby Barford
Ha bártulajdonos lennék mindenképpen rendelnék egy szettet, sőt nem csak ezt, hanem talán egy amőbázásra alkalmas hamutartót, és egy solitaire-oliva bogyós tálkát is és még ki tudja mit:)
Éljenek a jó ötletek!
N.
...Már napok óta tart ez a dolog. Valami rejtélyes nesz betolakodott az éjszakáimba. A szobámban uralkodó halk zene mögül egyszer csak meghallom a mikro jelzését a legkülönbözőbb esti/éjjeli/hajnali időpontokban. Lemegyek körülnézek. Teljes csend, mindenki alszik, a mikro üres, senkit nem vár benne éjjeli snack. Logikus. Visszamegyek. Amikor negyedszer történt, már meg sem lepődtem. Tudomásul vettem. Azért bizarr, de hát mit lehet tenni... De vajon a többieket miért nem zavarja? Cseng a fülem?
Ma éjjel úgy döntöttem, mivel a szobám minden lehetséges pontján, így az ágyon is eluralkodott a tanulás, ezért inkább átköltözöm éjszakára öcsém szobájába. Ennek már jó néhány órája. És akkor, hirtelen megint hallottam a hangot. Most nem szólt zene, most nem nyomta el semmi. Tisztán hallottam. Lehet, hogy sosem kellett volna megtudnom:
-Egy madár volt-
Egy madár olyan hangon csiripel hajnalban, mint ahogy a mikrónk csilingel! Ugyanabban a ritmusban adja a ki a három sípoló hangot, ugyanabban a magasságban! Ha nem lett volna kivételesen teljes csend, ma éjjel sem jöttem volna rá.
...Órák óta nem hagyja abba, én pedig órák óta forgolódok és azon bosszankodok, hogy miért van egy madárnak mikro hangja, amikor annyira idegesítő?!
Lehetséges megoldásokon gondolkodva már eljutottam arra a pontra is, és talán ez lehetett a tetőpont, hogy konkrétan elkezdtem várni az őszt!, amikor végre elköltözik a madár. Mert ugye elköltözik, nem marad itt örökre megkeseríteni az éjszakáimat?! Egészen konkrétan melegebb éghajlatra küldtem már gondolatban.
És valamikor, amikor már világosodtt és már egy egész arzenál csiripelt engem az őrületbe kergetve, valószínűleg akkor, amikor az alvásmentes forgolódástól egy mélyebb tudatállpotba zuhantam, belémhasított a felismerés, hogy én egy madárra vagyok mérges azért mert úgy csipog, mint egy mikro...
Madár, mint a mikro...Mikro, mint a madár? Tyúk vagy a tojás? Madár vagy a Mikro? Madár.
Kizökkent az idő... Ó kárhozat!
Ekkor megfogadtam, hogy több időt fogok a természetben tölteni!
N.
Nem, nem őrültem meg! Bár, ha azt vesszük, hogy milyen egyszerű vasárnap este tizenegykor, egész napos tanulás után mosolyt csalni az arcomra, akkor azért elgondolkodom rajta...
Annyira egyszerű, de mégis annyira jó!
Tessék önfeledten játszani egy kicsit!
klikk!
N.
ui: hat poszt bekészítve várja, hogy megnyomjam a "látszik a blogban" gombot! ;)
A kedvenc Roxette klippemet osztom meg ma reggel veletek!
Annyira tökéletesek a színek: a paplan, Marie bőre, a lambéria, a függöny, a parketta, a smink, a hajszín, a konyha, a pirítós, veranda. Egyszerűen milk and toast and honey. Gyönyörű!
Legalább ilyen szép reggelt mindenkinek!
N.
Nyolc éves lehettem, amikor először és tulajdonképpen utoljára (filc)tollat ragadtam, hogy verset írjak. Nem tudom, hol van a remekmű, de egyszer majd biztos előkerül a padlásról. Bár lehet, hogy jobb ha nem:)
A címére még emlékszem:
A ballerina bánata
A négy versszak rímekkel telezsúfolva, dallamosan mutatta be a ballerina bánatát, melyet egy bokaficam okozott... jajj
Ha elemzés tárgya volna, hogy miért pont ez volt a már gyermekkorában is tehetséges művésznő első és utolsó verse, akkor egy életrajzi mozzanatot mindenképpen meg kellene említeni:
Nagy hatással voltak rá Degas ballerinái:
N.
Nem készültem nagy visszatéréssel, csak szépen finoman visszalopom magam. De talán jó hír, hogy már 3 másik, komolyabb poszt is be van készítve. Remélem lesz időm, energiám a napokban befejezni őket.
Nem mintha túl jó mentség lenne, de próbálok előre tanulni és állandóan úgy érzem, el vagyok maradva magamhoz képest, így hát még a Ponyvaregényt is csak úgy engedem meg magamnak ma este, hogy közben kezemben a nemzetközi jog jegyzet:)
Legyetek üdvözölve a zavaros gondolataimban:
N.
Kapcsolgattam a tévét tegnap este, persze épp mindenhol csak reklám ment. Nem baj, gondoltam magamban, megvárom mi jön. Még több reklám jött... végülis nem bánom, mert eszembe jutott közben valami. Valami ide való.
Vajon milyen gyakran történik meg, hogy valakinek margarin reklám közben jön meg az ihlete?
Történt ugyanis, hogy éppen vártam, hogy legyen már vége a reklámblokknak, amikor a szívbarát margarin egy utolsó próbát tett aznap este, hogy meggyőzzön, mennyire jó lesz a szívemnek, ha őket választom. Tették ezt oly módon, hogy emberek sétálgattak a képernyőn plüsszszívekkel a kezükben.. nem részletezem.
-Én ezt már láttam valahol, valamikor, ezt a szívvel sétálgatást, ez lopott ötlet - gondolta magában Nóra és összeráncolta a szemöldökét.
valahogy így nézhetett ki a jelenet.
...Aztán persze eszembe jutott az is, hogy hol és mikor.
Bár a szöveg nem túl változatos, a zene pedig annyira tipikus évezredfordulós rádióból folyós fajta, ennek ellenére a klipp szerintem jól sikeredett! Jó hétvégét!
N.
... Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg.
Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak
csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis
herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. -
Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi
tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. -
Mit keresel?
- Az embereket keresem - mondta a kis herceg.
- Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk
van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek.
Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek.
Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek -
mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag
nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg
százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én
is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha
megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon.
És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van
egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik
a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka.
De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én
tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint
a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen
unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések
neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi
lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika,
előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én
nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról
nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad
van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról
rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis
herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de
nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell
ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit
megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is
megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők
nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy
barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka.
- Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd
a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések
forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben
jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már
háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek.
Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen
drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni,
hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra
is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis
herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek
- mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik
óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk
szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal.
Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok.
Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne,
és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát.
S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. -
Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek
meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe
miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni,
hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor
majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a
rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz
- mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket
senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám
volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer.
De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni
értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná,
hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér,
mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát
tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a
hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam
panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt
a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán
lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan
- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az
teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem...
- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot
- mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s
mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a
rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a
kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
(Antoine de Saint-Exupéry)
New York. Rettenetesen izgalmas város, tele széppel. Megér pár szót. Majd szépen sorban sor kerül mindenre. Most azonban mutatok pár klasszikus fotót, arról az időszakról, amikor a legendák épültek.
Méltó aláfestésnek gondolom:
N.
Thank You:
My tea's gone cold, I'm wondering why
I got out of bed at all
The morning rain clouds up my window
and I can't see at all
And even if I could it'd all be grey,
but your picture on my wall
It reminds me that it's not so bad,
it's not so bad
I drank too much last night, got bills to pay,
my head just feels in pain
I missed the bus and there'll be hell today,
I'm late for work again
And even if I'm there, they'll all imply
that I might not last the day
And then you call me and it's not so bad,
it's not so bad and
I want to thank you
for giving me the best day of my life
Oh just to be with you
is having the best day of my life
Push the door, I'm home at last
and I'm soaking through and through
Then you hand me a towel
and all I see is you
And even if my house falls down,
I wouldn't have a clue
Because you're near me and
I want to thank you
for giving me the best day of my life
Oh just to be with you
is having the best day of my life
Marilyn Monroe híres szélfútta szoknyás fotóját nem lehet nem ismerni. KLASSZIKUS! De azt tudjátok, hogy mikor, hol, hogyan készült, és hogy kapcsolódik ez a címhez? naugye:)
Skirt Blowing Scene:
Most, hogy már mindenki látta, mondanék pár szót hozzá:
A híres fotókat a The seven year itch (Hét év vágyódás) című film forgatásán kattintotta Sam Shaw fényképész 1955-ben. A forgatás során egy egész sorozatnyi készült a képekből, ezért ismerhetjük több verzióját, több szögből is a híres szoknyás képeknek. A film New Yorkban játszódik és ott is forgatták, ha egészen pontos szeretnék lenni akkor a Lexington Ave-en. -Nagy Sóhaj- szívesen ácsorognék valahol a Lexingtonon, nem messze a Central Parktól, Guggenheimtől...még a szoknyámat is felfújhatná a szél, megengedem na:) A Metro fölötti rácsozat, amin Marilyn áll akár New York jellegzetessége is lehetne. Szerintem már azért 10 pontot érdemel, hogy abban a cipőben, azon a rácson sikerült talpon maradnia! főleg ha hozzáteszem, hogy több órán keresztül ácsorgott ott az éjszaka közepén. Vissza a témához: A story szerint a rács alatt elhaladó metro csapja a szelet, és az fújja fel újra meg újra Monroe szoknyáját, természetesen a forgatáson szélgépet használtak. Shaw fejéből egyébként náhány héttel korábban pattant ki az ötlet, hogy ebből zseniális fotót lehetne készíteni. Shaw épp Coney Island homokos partján sétált, amikor egy arra sátáló lány szoknyáját felfújta a szél. Shaw annyira bájosnak találta, hogy már akkor tudta, ebből egyszer jó kép lesz. Jól sejtette. Az egyik leghíresebb fotó, ami nőről valaha készült. Shaw egyébként olyan hírességeket fotózott még mint, Audrey Hepburn, Woody Allan, Romy Schneider (Sissy;) vagy Muhammad Ali. Nem hiszem, hogy valaha valaki belegondolt abba, hogy milyen szomorú, hogy szegény coney islandi lányról senki nem beszél. Pedig, ha ő nem lett volna...
Ezennel Kosheen válogatás Norcinál végtelenítve, halkra állítva bekapcsolva, alváshoz szükséges kispárnáim a helyükön, villany le, lávalámpa fel, takaró fejemrehúz:
Jó éjt!
Divat+Természet = Cseppet sem természetes divatfotó
De hát mikor zavart engem, ha nem természetes az a fotó, főleg ha divatfotó. Sabine Pigalle munkáinak kifejezetten a természet és a divat összemosásával kapcsolatos darabjaira összpontosítok ebben a posztban. - Persze csak azokra, amik nekem tetszenek - A többit önkényesen kihagytam. Ez már csak egy ilyen blog:) Nem törekszem teljességre, csak a szerintem szépre.
N.
Legyen egyszer a fiúknak is gyereknap:)
Távol álljon tőlem, hogy kifejezetten az autót figyeljem Patrick Curtet fotóin. Bár gondolom ezt nem kell mondanom... Inkább úgy egészben nagyon szépek. Főleg ha az ember végignézi az egész albumot. Talán nem is egy képet érdemes nézni, hanem együtt az összeset. Ezért válogattam pár olyan képet is, amin nincs is autó. Ezekben a képekben nekem az tetszik, hogy még ha nincs is rajta a képen, valahogy mégis jelen van, tudjuk hogy ott van... Mintha útközben fényképezné valaki. Nekem női szemmel ilyen az amikor egy autós fotó tetszik:
(érdemes a nagyobb képekért a ránézni a honlapra)
Így a végén elárulom, hogy a lakókócsis kép a kedvencem:)
N.
